A valódi gyengédség nem gesztus.
Nem valami, amit „le lehet tudni”.
Nem valami, amit tárgyak helyettesíthetnek.
A valódi gyengédség minőség.
Ahogy rád néznek.
Ahogy hallgatnak.
Ahogy elfogadnak.
Meg lehet venni a jelenlét látszatát –
de nem lehet megvenni azt az érzést, amikor tényleg ott van veled valaki.
Nem lehet megvenni a melegség energiáját,
a szeretetteljes figyelmet,
azt a finom belső teret, amiben nem kell védekezned.
A szeretet – ha valódi – nem harsány.
Nem akar bizonyítani.
Nem akar elfedni.
Csak van.
Ott van – amikor igazán ott van.
Ami fáj, az nem a hiány önmagában.
Hanem az, amikor a forma megvan – de a tartalom üres.
Amikor valami történik – de nincs mögötte jelenlét.
Amikor mondanak valamit – de te nem vagy benne.
Amikor ott van az illúzió – de hiányzik a szív.
A valódi kapcsolódás nem adható át félig.
Vagy ott van – vagy nincs.
A tested, a lelked, a legmélyebb réteged pontosan tudja a különbséget.
Segítőként, nőként, emberként megtanultam, hogy
a gyengédséget nem lehet kikövetelni.
Nem lehet kierőszakolni.
És legfőképpen: nem lehet elfogadni olyantól, aki nem tudja adni.
A gyengédség nem dísz. Nem gesztus.
A gyengédség állapot.
Ahol van helyed. Ahol pihenhetsz. Ahol nem kell magyarázkodnod.
Ahol a jelenléted válik szeretetté – és a szereteted jelenlétté.
Ez az, amit nem lehet megvenni.
És pont ezért – ez az, ami igazán számít.
Legutóbbi hozzászólások