Történt már veled olyan, hogy rettenetesen stresszeltél valami miatt mondjuk egy vizsga helyzetben, vagy egy randi előtt és saját megítélésed szerint rosszul teljesítettél ezekben a helyzetekben?
Előfordult, hogy ostoroztad magad a történtek után?
Velem számtalanszor előfordult már életem során ilyesmi.
Ha te is voltál már hasonló helyzetben, ismerős a sztori és szeretnél ezeken a negatív érzéseken változtatni, ahogy sok esetben én is megtettem akkor először lehet, hogy érdemes lenne abba belegondolnod, hogy vajon mennyivel nyújtottál jobb teljesítményt így, hogy stresszeltél és esetleg még bántottad is magadat a felfedezett “hibák” miatt.
Az a személyes tapasztalatom ezzel kapcsolatban, hogy a nem megfelelő magadhoz állással valószínűleg csak rontani fogod a teljesítményedet is (vagyis valószínűleg még többet fogsz hibázni), és az előre haladást, a további tanulási folyamatot is akadályozni fogod saját magad számára a stresszeléssel.
El tudod ezt képzelni? De mi történne stresszelés nélkül?
Szerintem ezek alapján belátható az, hogy az önmarcangolás sikertelenséget hozhat, és visszatarthat attól, hogy elérd a célodat.
Viszont, ha megnézed azt, vagy esetleg utána olvasol annak, hogy a sikeres emberek mennyit botladoztak és szívtak és rontottak a karrierjük elején, közepén addig, amíg el nem jutottak a sikerhez (és még mindig követnek el hibákat csak a helyén tudják őket kezelni magukban), akkor tudni fogod azt, hogy ebbe most bele kell állnod, vállalni a felelősséget és elfogadni a hibákat.
Hogyha ezt így sikerült végig gondolnod akkor szerintem beláthatóvá válhatott a számodra az, hogy akkor tudsz jobbat, teljesebbet adni bárkinek is magadból, a munkádból, ha kifejezetten a tanulási folyamatra helyezed a fókuszodat és a hibákkal maximum olyan szinten foglalkozol, amilyen szinten tanulni tudsz belőlük. Ez nekem se megy még bizonyos életterületeimmel kapcsolatban, de már sokkal jobban és több területen működik, mint régebben. Csodálatos módszerek alkalmazásával csodákat lehet tenni.
Legutóbbi hozzászólások