„A változáshoz nem tökéletesség kell, hanem egy döntés.”
Olyan sokszor hisszük azt, hogy majd később…
Majd ha jobban látunk.
Majd ha már biztosak leszünk.
Majd ha már nem félünk.
Majd ha minden más is a helyére kerül.
De a tökéletes pillanat — az a fajta makulátlan, bizonyossággal teli, félelemmentes pillanat — nem jön el.
A változás nem abban a pillanatban kezdődik, amikor minden világossá válik,
hanem akkor, amikor már nem bírunk tovább ott lenni, ahol vagyunk.
A változás mindig félelmetes egy kicsit
És ez rendben van.
Mert amikor változtatsz, kilépsz egy ismert rendszerből — még akkor is, ha az már rég nem jó neked.
A biztonság illúziója mégis képes visszatartani.
És a kérdés ott motoszkál bennünk:
Mi van, ha csak rosszabb lesz…?
De ilyenkor érdemes őszintén feltenni magunknak három kérdést:
1. Mennyire rossz most, amiben vagyok?
2. Meddig tudom még így elviselni?
3. Mi a valószínűbb: hogy javul a helyzet, vagy hogy tovább romlik, ha nem teszek semmit?
Ha régóta vagy benne egy rossz helyzetben — egy kapcsolatban, egy munkában, egy élettérben, egy szerepben — akkor nő a valószínűsége annak, hogy egy bátor és határozott lépés nem rontani fog, hanem javítani rajta.
A változás után új rend születik
És igen, fájhat.
Lehet, hogy először még kaotikus lesz, ijesztő vagy kimerítő.
De ott kezd kialakulni egy új rendszer.
Egy olyan, amiben újra megtalálhatod önmagad.
Ahol nem kell tovább a túlélés üzemmódjában létezni.
Ahol a levegő mélyebb. Ahol a tükör igazabb.
Egy ilyen fordulópont után:
• Újra tudod definiálni magad.
• Felfedezed, ki vagy valójában.
• Visszaveszed az életed irányítását.
• Elkezded új szemmel látni a világot, és benne önmagad helyét.
De van, ha idő kell
Van, hogy a változás még nem történik meg kívül.
Mert előbb belül érlelődik.
És akkor a türelem, az önmagaddal való gyengéd jelenlét a legfontosabb.
De amikor már érzed, hogy kopogtat az ajtón,
amikor egyre világosabb, hogy ami most van, az nem tartható tovább,
akkor eljön a pont, amikor lépned kell.
A félelem nem ellenség. A fájdalom nem kudarc.
De az életed véges. És nem érdemled meg, hogy hónapok, évek, évtizedek menjenek el úgy,
hogy nem vagy jól.
Sokkal inkább megérdemled azt, hogy:
• szabad legyél,
• boldog legyél,
• és az éveidet ne vergődés, hanem valódi jelenlét töltse ki.
Ha úgy érzed, már nem tudsz ott maradni, ahol vagy…
A családállítás egy olyan tér, ahol tisztán megmutatkoznak a láthatatlan belső erők.
A kötődések, amik visszatartanak.
A sorsok, amiket nem kell tovább cipelned.
És a lehetőség, hogy egy új mozdulat induljon el belőled — az életed felé.
Ha úgy érzed, hogy ez most neked szól, ne várj a tökéletes pillanatra.
Csak döntsd el, hogy jár neked a változás.
Legutóbbi hozzászólások