Az élet tele van lehetőségekkel, amelyek mellett sokszor elsétálunk. Félelemből, bizonytalanságból, mert úgy érezzük: most még nem a mi időnk. Pedig a legnagyobb változások mindig akkor születnek, amikor merünk lépni. Amikor nem várunk tovább arra, hogy majd egyszer „jobb lesz”, „könnyebb lesz”, vagy majd „elég bátrak leszünk”.
A családállítás szemlélete szerint mindannyian beágyazottak vagyunk egy nagyobb rendszerbe, ahol nemcsak a múltunk, hanem a jövőnk is formálható – de a változáshoz döntés, bátorság és lépés kell.
Az igazi fejlődés mindig kényelmetlen zónából indul. Ott, ahol ismeretlen az út, ahol nem látunk mindent előre. Aki nem változtat, az ott marad, ahol most van – és ezzel vállalja, hogy a „mi lett volna, ha” érzése végigkíséri az életét.
Miért fontos mégis megkockáztatni a változást?
Aki nem meri vállalni a változást, az gyakran élete végén azt érzi:
„Nem éltem igazán, mert mindig féltem. Nem próbáltam ki, mi lehetett volna belőlem. Nem engedtem meg magamnak, hogy igazán önmagam legyek.”
A félelem érthető – benne van a lehetőség, hogy elbukunk, hibázunk, csalódunk. De csak annak adatik meg a nagyobb öröm, új lehetőség, valódi átalakulás, aki merte választani a bizonytalant a biztos helyett.
Családállításban gyakran látjuk:
– akik ragaszkodnak a megszokotthoz, azok ugyanazokat a mintákat ismétlik, mint a családban már annyian.
– Akik viszont megengedik maguknak, hogy másképp döntsenek, azok előtt új utak nyílnak meg – és néha az egész családi rendszerben elindul valami gyógyító áramlás.
„Ha nem vagy a helyeden, változtass – mert jobb jöhet, mint ami most van”
Persze, aki kockáztat, az el is bukhat. Lehet, hogy a változás eleinte félelmetes, kényelmetlen, sőt, nehezebbnek tűnik, mint a régi megszokott helyzet.
De hosszú távon sokkal jobb úgy visszanézni egy emberi életre, hogy mertem lépni, mertem változni, mertem önazonos lenni.
A családállításban mindig azt keressük, mi akadályoz abban, hogy a saját helyedet elfoglalhasd – hogy végre igazán önmagad lehess, és élhess a lehetőségeiddel.
Az igazi gyógyulás, belső béke akkor jön, amikor elengedjük a múlt kötéseit, és elindulunk a saját életünk felé.
Mert lehet, hogy nem lesz minden tökéletes – de az önazonos, bátor élet mindig többet ad, mint a biztonságos, de megalkuvó „túlélés”.
Változtatni mindig kockázat. De az igazi veszteség az, ha meg sem próbáljuk.
Ha úgy érzed, valami hív a változásra, ne várj arra, hogy majd „egyszer” lesz a te időd.
Lehet, hogy most van itt a pillanat. Lehet, hogy most születik meg az új történet benned – és a családi rendszeredben is.
Ha támogatásra, biztonságos térre van szükséged az elinduláshoz, szeretettel várlak családállításra vagy egyéni kezelésre.
Az első lépés mindig a legnehezebb – de utána már az életedért lépsz.
Legutóbbi hozzászólások