Minden lélek útján elérkezik egy pont, amikor szembesül azzal, hogy döntéseinek következményeit már nem háríthatja másokra. A világunk a belső valóságunk tükörképe: amit látunk, amit tapasztalunk, az saját rezgésünk lenyomata. A felelősségvállalás nem csupán erkölcsi kérdés, hanem spirituális fejlődésünk egyik alappillére.
A döntések hatalma
Minden döntés egy energia, amely formát ölt a fizikai világban. Amikor valaki elköteleződik egy választás mellett, annak minden következményét magáénak kell tudnia érezni. Egy tudatos ember, aki az önismeret útján jár – tisztában van azzal, hogy tetteiért csak ő felelős. Nem mások, nem a környezet, nem a múlt, hanem ő maga.
Amikor egy ember alkohollal vagy más függőségekkel próbálja tompítani a belső fájdalmait, akkor valójában menekül önmaga elől. De a léleknek mindig van választása: vállalja a belső küzdelmet, keres új utakat, megtanul másként megküzdeni az élet nehézségeivel. Dönthet úgy, hogy sportban, meditációban, alkotásban vagy más konstruktív módon oldja fel a benne rejlő feszültséget. A választás mindig ott van.
A másik hibáztatása – a felelősség elkerülése
Amikor valaki másokat tesz felelőssé saját fájdalmáért, azzal valójában saját erejét adja ki a kezéből. Azt mondja: „Nem én irányítom az életem, hanem a körülmények, más emberek, a sors.” Ez egy olyan energetikai állapot, amely megrekeszti a lélek fejlődését. Az univerzum pedig addig és addig hozza vissza ugyanazokat a helyzeteket, amíg az ember meg nem érti: a változás mindig belülről indul.
A párkapcsolatokban ez különösen élesen megmutatkozik. Ha a felek közül az egyik mindig a másikat hibáztatja, az egy energetikai egyensúlytalanságot hoz létre. A szeretet és a tisztelet helyét a vád és az áldozati szerep veszi át, és a kapcsolat lassan, de biztosan romboló pályára lép.
A valódi erő – felelősséget vállalni önmagunkért
Az igazi erő abban rejlik, hogy egy ember képes azt mondani: „Ez az én döntésem. Én választottam, és vállalom érte a felelősséget.” Ez nem azt jelenti, hogy nem kérhetünk segítséget vagy hogy nem lehetnek nehézségeink, hanem azt, hogy tisztában vagyunk vele, minden tettünk következménye a saját választásunkból fakad.
A spirituális út egyik legnagyobb tanítása, hogy amikor abbahagyjuk a mások hibáztatását, akkor nyílik meg az igazi fejlődés kapuja. A kérdés tehát mindig az: merünk-e önmagunkba nézni, vállalni a felelősséget, és tudatosan, szeretetteljesen alakítani az életünket?
Ha igen, akkor egy új világ tárul fel előttünk – egy olyan világ, amelyben már nem másokat okolunk, hanem megértjük, hogy minden helyzet lehetőség a fejlődésre és a gyógyulásra.
Legutóbbi hozzászólások