Amikor megkérdezik tőlem, hány éves kortól lehet gyermeket kineziológia kezelésre hozni, mindig eszembe jut az első kis kliensem. Öt éves volt. Sokan azt gondolják, hogy egy ilyen pici gyerek még nem tud részt venni komolyan egy folyamatban, pedig csodálatosan helytállt. Fegyelmezetten tartotta a kis karját, figyelt, és végig ott volt lélekben. A problémáját komolyan vette, és teljes szívvel azon dolgozott, hogy jobban érezze magát. Megható volt látni.
Ezért mondom mindig, hogy onnantól kezdve, ahogy egy gyermek képes megtartani a karját, és van egy olyan ügye, amiben ő maga is szeretne változást, már lehet vele dolgozni. Nem a kor számít igazán, hanem az együttműködés vágya.
És ebben rejlik a kulcs. A gyermeknek akarni kell a folyamatot. Volt olyan család, akiket haza kellett küldenem, mert a szülő szerette volna, de a gyerek nem akarta a kezelést. A kineziológia pedig nem működik kényszerből. Ha a szülő problémája az, hogy ő aggódik, azzal először neki magának van dolga. Ha viszont a gyermek valóban nehézséggel küzd, és szeretne segítséget kapni, akkor hihetetlenül aktív és nyitott tud lenni, sokszor még jobban, mint egy felnőtt.
Van még egy fontos szempont, minden gyermekkliensemnél, 18 éves kor alatt, először a szülővel kezdem a munkát. Nem azért, mert a szülőnek kell „megmondania, mi a baj”, hanem mert a szülők aggodalma mindig hatással van a gyermekre. Ha ezt nem kezeljük, akkor hiába oldódik a gyermek problémája, az újra visszatérhet a szülő folyamatos féltése és szorongása miatt. Ezért először mindig azzal dolgozunk, aki a gyermeket kíséri, és csak utána lépünk tovább a gyerek ügyére.
Összefoglalva:
• 5 éves kortól már lehet gyermeket hozni oldásra.
• A gyermeknek akarnia kell a folyamatot, ez a legfontosabb.
• 18 év alatt mindig a szülővel kezdődik a munka, hogy az aggodalom ne akadályozza a változást.
Ha úgy érzi, hogy gyermekének segítségre van szüksége, először beszélje meg vele szeretne-e támogatást, és nyitott-e a közös munkára. Ha igen, akkor szeretettel várom Önöket.
Legutóbbi hozzászólások