Az érzelmi önvédelem művészete
A projektáló ember nem rossz.
Csak nem tudja felismerni, hogy amit érez, az nem rólad szól. Ezért rád vetíti a saját félelmeit, szégyenét, fájdalmát. Nem bántani akar, csak túl közel viszi hozzád a saját belső világát. És ha nem ismered fel időben, könnyen magadra veheted azt, ami nem a tiéd.
Ezért fontos tudni:
hogyan védd meg magad úgy, hogy közben megőrzöd a méltóságodat, az egyensúlyodat és az önazonosságodat.
1. Ne vedd át az érzéseit
A projektáló ember minden esetben azt várja, hogy te:
• reagálj,
• magadra vedd,
• védekezz,
• magyarázkodj,
• viseld a felelősséget, amit ő érez.
Ez a legnagyobb csapda.
A te érzelmi határod így hangzik:
“Értem, hogy ezt érzed, de ez nem rólam szól.”
Ezzel már átvetted a tered fölött az irányítást.
2. Ne magyarázkodj
A magyarázkodás azonnal átlöki a helyzetet a másik térfelére, és hirtelen te leszel a hibás. A projektáló ember csak arra vár, hogy elhidd, amit rád vetít.
A legjobb válasz:
“Megértem, hogy ezt érzed. Nem szeretnék erről magyarázkodni.”
Ez tiszta határ.
3. Ne válj az érzelmei hordozójává
A projektáló ember könnyen rád rakja a saját:
• szorongását,
• dühét,
• szégyenét,
• fájdalmát.
Te nem vagy erre hivatott.
A legnagyobb védelem:
“Ez a te érzésed. Én megtartom a sajátomat.”
Ez visszaadja a felelősséget oda, ahol eredetileg is van.
4. Ne lépj be a játszmájába
A projektálás mindig játszma.
Tipikus formái:
• sértődés,
• hibáztatás,
• áldozatszerep,
• passzív-agresszív kommunikáció,
• ferdítés,
• történet-átkeretezés, ahol a végére te leszel a „tettes”.
A legjobb stratégia:
Ne menj be oda, ahol a másik kontrollt akar, maradj a saját érzelmi teredben. Ez megakasztja a mintát, és nem tud tovább épülni.
5. Ne akarj segíteni ott, ahol a másik nem néz magára
A projektáló ember nem rossz ember. Sőt, sokszor nagyon is értékes, csak tele van kimondatlan fájdalommal.
De amíg ő nem akar ránézni, addig:
• nem tudsz segíteni,
• nem tudod „jobbá tenni”,
• nem tudod meggyógyítani a helyzetet.
A legérettebb válasz:
“Ha szeretnéd, beszélhetünk róla, de csak akkor, ha te is nyitott vagy a saját részedet elismerni.”
Ez felnőtt-felnőtt kommunikáció. Ha a másik erre nem képes, akkor neked nincs helyed ott.
6. Tartsd a méltóságodat
A projektáló ember gyakran azt érzi, hogy ha te stabil maradsz, akkor ő „veszít”. De ez nem igaz. A te méltóságod az ő számára is tükör:
• megmutatja, hol van még dolga,
• megmutatja, hogyan lehetne másképp,
• megmutatja, hogy felelősségvállalás nélkül nincs kapcsolat.
A méltóságod legyen az alap:
Nyugodtan beszélek, tisztán beszélek, de nem engedem, hogy a másik érzelmei letérítsenek a saját stabil belső középpontomról. Ez a valódi érettség.
7. Ha kell, lépj ki — ez a legmagasabb szintű határ
Ha vannak emberek, akik rendszeresen projekcióval bántanak, és nem vállalják a részüket, akkor a legbölcsebb döntés kilépni a dinamikából.
Nem haragból.
Nem büntetésből.
Hanem önvédelmi szeretetből.
Ahol nincs önreflexió, ott nincs valódi kapcsolat.
Csak újra és újra neked jönnek a régi fájdalmakkal.
Te pedig már nem itt tartasz.
A legfontosabb mondat
A projektáló ember azt mondja: “Te vagy a hibás.”
Az önreflektív ember azt mondja: “Nézem, hogy mi az én részem.”
A te utad az utóbbi.
Vonzz magad köré olyan embereket, akik a saját érzéseikért vállalják a felelősséget, mert ez a valódi felnőtt kapcsolódás alapja.
Érezd azt, hogy egyre pontosabban tudod védeni magad, tiszta, méltó, felnőtt módon.
Ha magadra ismertél a leírásban, ne hibáztasd magad. A projektálás sokszor tanult önvédelem, régi sebekből. De a felismerés az első és legfontosabb lépés a változáshoz.
Ha pedig úgy érzed, hogy valaki rendszeresen rád teszi a saját érzéseit, tudnod kell, ez nem rólad szól, és nem kell tovább cipelned. Itt vagyok, ha szeretnél vele dolgozni, akár a saját projekcióiddal, akár másokéval kapcsolatban.
Lélegezz.
Ami nem a tiéd, azt nem kell magaddal vinned.
Legutóbbi hozzászólások