Légy a saját életed főszereplője! – Vallomás a határhúzásról és önmagunkért való kiállásról

Sokáig hittem, hogy a béke megőrzése a konfliktusok kerülésével kezdődik. Úgy gondoltam, ha alkalmazkodom, ha engedek, ha nem szólok, akkor majd jó lesz, mindenki boldog lesz körülöttem, és az élet simán fog menni. De egy idő után rá kellett jönnöm, hogy ez a stratégia csak látszólag működik – hosszú távon valójában eltávolít önmagamtól, a saját vágyaimtól és igazi életemtől.

 

A saját stresszoldásom, a kineziológiai folyamatok során, újra és újra visszatértem ugyanahhoz a ponthoz:

 

Ki kell állnom magamért. Meg kell húznom a határaimat. El kell mondanom, mit szeretnék.

 

Miért olyan fontos ez?

 

Mert amíg kerüljük a konfliktust, valójában nem vállalunk felelősséget a saját jóllétünkért. Amíg csak tűrünk és hallgatunk, elhitetjük a másikkal, hogy amit tesz, az jó – hiszen nem szólunk, nem tiltakozunk, nem mondjuk el, mire van szükségünk. Sokszor még a másik fél sem rosszindulatból teszi, amit tesz – egyszerűen nem tudja, hogy mi mit érzünk, mi mire vágyunk, vagy hogy épp megbántott minket. Nem várhatjuk el, hogy kitalálják a gondolatainkat, érzéseinket.

 

A felelősség ezért a miénk.

 

Ahogy a saját folyamataimon átmentem, rájöttem:

 

A saját jólétem kulcsa az, hogy felelősséget vállalok a vágyaimért, érzéseimért, igazságomért – és hogy merek kiállni ezekért. Ez nem önzés. Ez az egyetlen út ahhoz, hogy én is jól legyek, és a másiknak is valódi szeretetet tudjak adni.

 

Mert a konfliktusok elkerülése nem ad igazi harmóniát, csak egy felszínes békét, amelyben én folyamatosan lemondok önmagamról.

 

A valódi béke ott kezdődik, hogy fel merem vállalni önmagam:

 

– hogy kimondom, amit akarok

– hogy nem kicsinyítem le azt, amim van

– hogy nem játszom el mások kedvéért kisebb szerepet, mint amit az élet szánt nekem.

 

Ha nem tetszik az életem forgatókönyve, írhatok magamnak egy újat.

 

Ha nem érzem jól magam, akkor változtathatok.

 

És ez szabadság.

 

A legfontosabb tanulság, amit a saját stresszoldásomból megtanultam:

 

Lehetek én a saját életem főszereplője.

 

Csak rajtam múlik, hogy beleállok-e a saját erőmbe, kimondom-e az igazam, és felvállalom-e, amit szeretnék.

 

Te is megteheted.

 

Nem könnyű, de felszabadító.

 

És valahol itt kezdődik a valódi öröm, a valódi önazonosság – és a valódi kapcsolódás másokkal is.