Miért nem találsz párt, ha otthon gubbasztasz?

Volt már olyan időszakod, amikor csak ültél otthon, és vártad, hogy majd egyszer csak megérkezik valaki?
Azt hitted, elég, ha jó ember vagy, és a Nagy Ő majd becsönget az ajtón.
Talán még virágot is hoz.

Sokan hisszük, hogy a szerelem „majd megtalál”, ha csendben, türelmesen kivárunk.
Mintha elég lenne nem elrontani,
és akkor az élet egyszer csak megjutalmaz.
De van egy igazság, amiről kevesen beszélnek:
az energia nem szeret állni.

Amikor otthon gubbasztasz, belül is megáll az áramlás. A figyelmed beszűkül, a lelked visszahúzódik, és lassan egy zártabb, bizonytalanabb állapotba kerülsz.
Ezt nem kell kimondani, a világ érzi.

Most képzelj el valaki mást.
Valakit, aki elindul.
Aki egyedül is belevág egy új élménybe.
Aki elmegy egy tanfolyamra, egy koncertre, egy kirándulásra,
vagy csak sétál egyet a városban.
Valakit, aki jól érzi magát a saját társaságában.
Aki élvezi az életét,
belefeledkezik a pillanataiba,
és nem vár, hanem jelen van.
Ez az ember fénylik.
Nem harsányan, nem erőlködve,
hanem természetesen.
Ez az energia mágnesként működik:
életöröm, kíváncsiság, bátorság, belső biztonság.
És a legszebb az egészben?
Nem feltétlenül párt keres.
Egyszerűen csak él.
A kérdés tehát nem az,
hogy mikor jön el végre valaki,
hanem az, hogy te most milyen kapcsolatban vagy az életeddel.
Várakozol?
Vagy benne vagy?

És sokszor éppen akkor érkezik meg az, akire vársz,
gyakran egészen váratlanul,
amikor már éled az életed.

Ha azt érzed, hogy benned is megállt valami,
és szeretnél újra kapcsolódni önmagadhoz, az életedhez,
akkor ez a téma nem véletlenül talált meg.
Van, amikor nem megoldásokra van szükség,
hanem egy belső térre,
ahol végre őszintén rá lehet nézni arra, mi tart vissza a megélésben, a kapcsolódásban, az elindulásban.

És van, amikor már az is elég, ha kimondjuk magunkban: nem szeretnék tovább várakozni az életemre.